top of page

Sakál és Zsiráf

Élt egy zsiráf család a nagy afrikai szavannán. Hatalmas területen sétáltak békésen, komótosan, elegánsan, miközben legelték a fák leveleit és ittak az itatónál.

​

Zsiráfékat mindenki szerette, ismerőseik, barátaik már messziről, mosolyogva köszöntötték a család összes tagját. A zsiráfok békés derűvel fogadták az üdvözlést, és mindenkivel volt idejük pár szót váltani.

​

A szomszédságban éltek Sakálék, akiknél az arra járó jól hallhatta az otthon dúló csetepaté hangjait. Az állatok messziről elkerülték a portájukat, mert kellemetlen volt számukra hallgatni a süvöltésüket.

​

Nézte a Sakál a zsiráfok békés életét; nézte-nézte, egyszer csak elege lett és nagy dérrel-durral átkocogott a szomszédba és nekiesett a Zsiráfnak:

​

- Miféle világ ez, hogy te csak itt sétálgatsz, beszélgetsz mindenkivel, én meg halálra gürizem magam, és még az asszony is csak leordítja a fejem ha hazaérek köszönés helyett? Mitől vagy te több vagy jobb, mint én? Még vadászni se vadászol, csak flangálsz itt a szavannán leveleket csipegetve naphosszat. Az asszony meg letépi a fülemet, ha nem azt viszek haza a portyáról, amit megrendelt.

A Zsiráf a Sakál felé fordult, és megkérdezte tőle:
- Elkeseredtél, mert nyugodt, békés életre vágysz?


Erre a Sakál:
- Igen, mert miféle Világ az, ahol hajtom a prédát egész nap, aztán még otthon is csak az óbégatás vár?! Ha meg kérdezem; mivégre ez a nagy hajcihő a válasz csak ennyi: „Semmi! Hagyjál már!” Érted te ezt, Zsiráf?


A Zsiráf eközben barátságosan, türelmesen pislogott a Sakálra; nagyon figyelt minden szavára, és ismét csak egy kérdéssel felelt:
-  Szeretnél tisztán látni, hogy mi történik otthon valójában?

Ekkor már a Sakál mélyen elgondolkodva nézett maga elé, nem is kiabált, és a fel-alá járkálást is abbahagyta. Már nyoma sem volt benne az előbbi haragnak. Homlokát ráncolva folytatta:


- Nem értem! Minden nap elmegyek vadászni, de csak ritkán tudok olyan prédát elejteni, amit az asszony kért. Sokszor csak kisebb, rágósabb, csontosabb zsákmányt vonszolok haza.

 

- Eleve félelmetes hazamenni, hogy mit fog szólni az asszony, ráadásul hulla fáradt is vagyok, és a kölykök meg minduntalan ott nyüzsögnek körülöttem, nem hagynak egy pillanatnyi nyugtot sem. Az asszony meg csak mondja a magáét, mintha olyan könnyű lenne vadászni, erre a gyerekek összemarakodnak valami koncon és már mi is ordítozunk egymással.

A Zsiráf csak hallgatott. Megvárta míg a Sakál elcsendesedik, és halkan szólalt meg:
- Megértést szeretnél arra, milyen keményen dolgozol egész nap? Vadászat után már csak pihenésre vágysz egy békés, meleg, barátságos otthonban?


- Tudod Zsiráf, azt hiszem, sokkal ügyesebben vadásznék, ha fel tudnék töltődni az otthonomban, ha lenne egy hely, ahol kipihenhetném magam. Már azt sem tudom, mikor voltam utoljára horgászni!


- Sakál Komám, te szeretsz horgászni? Ez kikapcsol és feltölt téged?


- Igen, azt hiszem, holnap az asszonyt küldöm vadászni meg a kölyköket – úgyis rájuk fér a tanulás – én meg horgászom egy jót! Köszönöm, Zsiráf! Tényleg jó veled beszélgetni, igazán jó barát vagy! Na, isten áldjon!

A Zsiráf csak mosolyogva nézett a távolodó Sakál után, aztán ő is hazafelé vette az irányt, és a lenyugvó nap csodálatos színeiben gyönyörködve nyugovóra tért.

​

Biczók Zsófia - 2013.01.09.

bottom of page